Októberi közösségi vasárnap
Enter to my dream world
A napfény betűz a terembe, a szél rohanva az ablakhoz ér, és az ágak pillanatokra mögéjük hajlanak. És mi bent vagyunk. Mi, akik újra feltekintünk az égre, mi, akik nem tudunk élni e kapcsolat nélkül. Mi mind meztelenek vagyunk és megsebzettek, s oly sokszor elbujtunk fájdalmainkkal. Szívünkben talán még mindig hordozva, itt ülünk most egy asztalnál. Felülről látható csak útjaink célja, erről szólnak a szavak idelent, hogy lássunk mi is, és hogy asztalunkhoz fogadjunk másokat is. Kérünk, hálát adunk, áldást éneklünk. Ha az elemek szolgák, mi mik vagyunk? De ha a legkisebbnek is szárny adatott, nekünk hová lett? Át kell rendeznünk mindent belül és kívül, és megteremteni és megteríteni a befogadó helyet. S ahogy odakint a falevelek kerülik a fákat, úgy idebent is nagy a sürgésforgás. Színes és nyílt közösség ébred ebéd közben. Valami igazán jó történik, (és üzenve „nevettetőnknek” és Dezső Mesternek) valami igazán jó készült. Gyülekezetünk még zsenge fűszál de „hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből” (Zsolt 85,12).
Sáráé a szó, a hang, és a dallam. Hallgatjuk az idővonalon bemutatott Stabat Mater tételeket különböző zeneszerzők komponálásában. A képzelet játszik, a hangszerek sóhajokat lélegeznek. A zeneműveket tolmácsolva, keletkezésüknek körülményeit leírva, gazdag háttéranyagot kapunk a mélyebb átéléshez. Talán néha angyalok hangjai szólalnak meg, vagy ősi törzsek misztikus énekei.
Az előadás teljesebbé tette a kibővített vasárnapi összejövetelünket. Vár még megannyi gondolat megálmodásra, és megannyi álom megvalósításra.
Németh Győző
a WJLF teológus hallgatója